Andrzej Sapkowski Lengyelországban rendkívül híres, ismert és elismert fantasy író. Varázsa abban rejlik, hogy bár hagyományos alapokon nyugvó világot teremtett Wiedzmin (The Witcher) novelláiban, azonban ezt XX-XXI. századi problémákkal, nézetekkel, politikai megnyilvánulásokkal, egyszóval: aktualitásokkal fűszerezte. Tehát vannak törpök, elfek, emberek és az orkoknak megfeleltethető negatív lények is. Viszont pl. a törpök és az elfek az emberek szemében elég alacsony szinten szerepelnek, vagyis a The Witcher világában él a rasszizmus gondolata is. Emellett pedig sokkal felnőttebb az egész, durva, sötét világával és erotikával átfűtött jelenetein (pl. a nők eléggé szépen ki lettek dolgozva, szexuális kisugárzással). A lengyel illetőségű CD Projekt RED kapott is az alkalmon és a hírnéven, így adaptálta a híres világot videojáték formájában.
Minthogy a The Witcher novellák formájában nyilvánult meg, így problémás lett volna az összeset beledolgozni, vagy csak egyet. Ennek folyományaként szerencsére a művek kiindulóalapok, a játék a maga önállóságában van jelen. Tehát a világ az adott, viszont a sztori más, és koherens tud maradni. Így itt jóval a Witcher-ek aranykora után járunk, s egy Geralt nevűt alakítunk, az utolsók közül. Hogy kik a Witcher-ek? Szörnyvadászok, amolyan zsoldosfélék, akik jó pénzért megszabadítják az istenadta népet a dögöktől, akik egyre gyakrabban törnek rá a falvakra. Azonban Geralt és társai nem azok a nyálas, szőke hercegek, akik nemes célokért küzdenek - ez már kiderülhetett abból is, hogy tulajdonképpen zsoldosok. Árnyalt figurák ők, akiket nagy utálat és vegyes érzelmek öveznek itt-ott. A helyzet hasonló, mint a Knights of the Old Republic II-ben a Jedik-kel. Bár egy Witcher számára valószínűleg sértés lenne a pap-lovag analógia, hiszen falják a nőket, isznak, mint a gödör, ahogy azt kell.
A The Witcher egy RPG, vérbeli. Ha nem is olyan összetett, és keményvonalas, mint mondjuk egy Baldur's Gate volt, vagy a Knights of the Old Republic első része, de azért meg vannak a maga finomságai. Karaktergenerálás nincs, hiszen egy fix ipsét, Geralt-ot alakítjuk, aki ebből kifolyólag ismert is a világban. Ezért a KotOR részekhez hasonló jellemfejlődést ne is várjunk. Persze van viszonyunk az NPC-khez, és rendkívül jól kidolgozott párbeszédek léteznek itt is, de olyan éles eltolódás nem lesz a játékban, mint annak idején a két Star Wars RPG-ben volt.
Itt az RPG tényleg az interakcióban, a fejlődésrendszerben és a világ kidolgozottságában jelenik meg igazán.
Karakterünket egy igen összetett képességfán keresztül fejleszthetjük (különféle képességekre, kardozási technikákra vonatkozóan például).
Fő fegyvereink a kardok lesznek, tehát annyira nagy változatosságra ne számítsunk. Persze mellettük lehetnek még kisebb, "övre tűzött" (a kardok a hátán vannak Geralt-nak) fegyverek is, mint például buzogányok. Mellvértekben nyilvánulhat még meg a változatosság, bár itt sem kell túl sok variációra számítani.
Ami érdekesség, hogy kardunkat bekenhetjük egyes kotyvalékokkal, melyet vagy mi készítettünk, vagy vásárultunk/szereztünk.
A játék nagy újdonsága a harcrendszer. Ez körülbelül a klasszikus RPG-k valós idejű, kockaalapú harca és az akció-RPG-k intenzív csapkodása között terül el. Ha kijelölünk egy ellenfelet, azt Geralt befogja, s megfelelő ütemben kattintgatva (ezt könnyebb szinten felvillanó kurzur jelzi) viszi be az ütéseket, csapásokat. Persze az egész nem ilyen egyszerű: különféle ellenfelekre külön kardok hatásosak csak (pl. bizonyos szörnyek ellen ezüst), illetve figyelembe kell venni küzdőstílusok alapján, hogy egy, több ellenféllel harcolunk-e. Emellett a kardforgatás gyorsaságát is változtathatjuk: választhatunk gyors, de gyengébb és erősebb, de lassabb csapások közül. Sokan bírálták, sokan szerették - általánosságban elmondható, hogy, ha ügyes a játékos, a rendszer kiválóan működik.
2007 szerepjátéka, ez kétségtelen - minden RPG rajongónak ajánlott!
